Édesanyám rózsafája

Édesanyám rózsafája
Én voltam a legszebb ága.
De egy gonosz leszakasztott,
Keze között elhervasztott.

Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem.
De én arra nem hajlottam,
Titkon szeretőt tartottam.

Mindenkinek azt ajánlom,
Szerelemnél jobb az álom.
Mert az álom nyugodalom,
A szerelem szívfájdalom.

Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hajlottam soha.
Hajlanék én, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső.

Édesanyám, mért szültél a világra

Édesanyám mér szültél a világra
Kilencfontos ágyúgolyó számára
Kilencfontos ehaja ágyúgolyó megtanál
Azt se mondom volt nékem édesanyám

Megátkozott engem az édesanyám
Hogy ne legyen se országom se hazám
Csipkebokor ehaja legyen az én szállásom
Ott se legyen soha megmaradásom

Nincsen csillag az egen már lehullott
Nékem sincsen szeretőm mer elhagyott
Lesz még csillag ehaja sűrű csillag az égen
Nékem is lesz szeretőm még a héten

Megátkozlak mér elhagytál engemet
Mer még a nap is elhagyja az eget
Amerre jársz ehaja legyen ott földindulás
Jusson eszedbe a szerető-hagyás

Azt kívánom kisangyalom teneked
Hogy az út is rózsát nyíljék előtted
A fűszál is ehaja piros almát teremjen
A te szíved engem el ne felejtsen

De szeretnék az erdőben fa lenni

De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ott is csak a tőgyfa nevet viselni.
Mer a tőgyfa kék lánggal ég s füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.

De szeretnék az erdőben fa lenni,
Hogyha engem meggyújtana valaki,
Felégetném ezt a cudar világot
Ne szeresse senki az én babámot.

De szeretném a szívemet kivenni
Virág helyett az asztalra letenni
Hogyha látnád hervadását szívemnek
Akkor tudnád régi babám: szeretlek

Jaj de bajos ketten egyet szeretni
Tövis közül gyöngyvirágot kiszedni
Én már tudom mer én régen próbálom
Még az ellenségemnek se kívánom

De szeretnék az égen csillag lenni
Ott is csak a hajnalcsillaggal járni,
Éjfél körül megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret

De szeretnék a templomban ott lenni
Mikor a pap a babámat eskíti.
Meghallgatnám, hogy tagad ki szívéből,
Régi babám, hogy nem félsz az Istentől?

Búsulni soha se tudtam

Búsulni sohasem tudtam
míg szeretőt nem tartottam.

De mióta azt fogadtam,

Búsulni is megtanultam.

Mihelyt szeretni tanultam
Fekete gyászba borultam
Menj le bánat a szívemről
Elég volt már becsületből

Élet, élet, betyár élet,

Mivel vagyok adós néked.

Lerovom az adósságom,

Szerettelek, csak azt bánom.

Bonchidai menyecskék

Boncidai menyecskék ugrálnak mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más az uruk csak ráadás.

Boncidai híd alatt leány a legény alatt
Azért csúszott alája, viszketett a szoknyája.

Boncidai piacon almát árul egy asszony.
Lehajolt a kosárba, kilátszott a bokája.

Boncidai híd alatt, lányok sütik a halat.
Papirosba csavarják, a legénynek úgy adják.

Boncidai templomtorony beléakadt az ostorom
Gyere, babám akaszd ki, a nyavalya törjön ki.

Szedik-szedik a szilvát, válogatják a javát
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.

Ne nézz rám ne -ne -ne, mert nem vagyok a fene.
Nem akarlak megenni, csak a szemed kivenni.

Szeretem én a papot, viszek neki kalapot
De még jobban a papnét, viszek neki kanapét.

Mikor a lány gatyát mos, akkor bizony nem álmos
Csodálkozik felőle, hol az ütő belőle.

A menyasszony lába közt, összegobódzott a szösz
A vőlegény azt ígéri, még az éjjel kikeféli.

Az én uram kászoni, be kéne borítani,
Beborítom uramat, várom a galambomat.

A szépasszony boncidán vízért küldi az urát
Míg az ura vízért jár, szeretője nála hál.

Ejnye, uram, de jó kend, de jó vizet hozott kend
Hozzon vizet máskor is, hozzon vizet többet is.


Bonchidai menyecskék, Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen, Csókot adnak szívesen.


Bonchidai hegy alatt, A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt, A gatyám is ottmaradt.

Bonchidai leányok, Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat, Árulják a gyapjukat.

Bonchidai nagy hegy alatt, Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik, Babájától elbúcsúzik.

Ne nézz rózsám a szemembe, Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre, Meghalok szégyenletembe.

Leesett a pap az ágyról, Lejött a bőr a lábáről,
Úgy kell neki, miért cicázott, Miért nem inkább bibliázott.

Csak azt mondd meg, jó galambom

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,

Bévetem én azt az utat aranyos ekével.

Be is boronálom szemenszedett gyönggyel,

Be is vetem én azt sűrű könnyeimmel.

Amerre én járok, még a fák is sírnak
Gyenge ágairól levelek hullanak
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem
Mert az én galambom mást szeret, nem engem.

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona
Gondot viselek az édesanyámra
De már látom semmi se lesz belőle
Reábízom a jóságos Istenre

Marsadjusztéromban állunk egész nap
Gyenge vállam feltöri a cakompakk
De a szívem nem töri fel semmi sem
Haptákban is rád gondolok kedvesem

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába
Hej homályos lesz akkor a két orcám
Mikor tőled el kell válnom, szép rózsám

Jaj, Istenem, hogy nézheted el eztet
Háborúba viszik a szeretőmet
Sír az apa, sír a testvér s szerető
Mikor lesz már teli az a temető.

Az én kispejlovam

Az én kispejlovam nem szereti a szénát meg a zabot
Hej de amióta amióta a zöld árpára szokott
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára
Engem pedig fiatalon engem pedig maga mellé az ágyra

Ej te hamis kislány mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra hogy engemet elvisznek katonának
Besoroztak engem el is visznek a regátba hadi munkára
Azt a kutya mindenit azt a betyár mindenit a világnak

Árva vagyok, nincs gyámolom

Árva vagyok, nincs gyámolom,
Még a vizet is gyászolom.
Árva vagyok, mint a madár,
Ki a felhőn odafenn jár.

Árva vagyok s az es leszek,
Amíg e világon élek.
Árva vagyok s az es leszek,
Amíg e világon élek.

búsulhatok, amíg élek,
Mert én arra reaérek.
Búsulhatok, amíg élek,
Mert én arra reaérek.

Úgy elmennék, ha mehetnék

Úgy elmennék, ha mehetnék,

Ha szabad madár lehetnék.

Szabad madár nem lehetek,

Rózsám hozzád nem mehetek.

Annyi bánat a szívemen
Hogy kétrét hajlott az egen.
Ha még egyet hajlott volna,
Szívem kettéhasadt volna.

Én elmegyek közületek,
Isten maradjon veletek.
Tőlem több panaszt nem hallasz,
Kit hallottál, avval maradsz.

Akkor jussak én eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.

Alig várom, hogy este legyen

Alig várom, este legyen,
Hogy a libám odalegyen
Hadd mehessek lúd keresni,
A babámmal csókolódni

Meg akartam házasodni,
Galambot akartam fogni
Galamb helyett ürüt fogtam,
Bánom, hogy megházasodtam

Sarkantyúmnak réz a vassa,
Nől a babámnak a hasa
Hadd el, rózsám, domborodjon,
Hogy a székely szaporodjék.

Akkor szép az erdő, mikor zöld

Akkor szép az erdő mikor zöld,
Mikor a vad galamb benne költ.
Olyan a vad galamb mint a lány,
Sírva sétál a párja után.

Ezt a kerek erdőt járom én,
Ezt a barna kislányt várom én.
Ez a barna kislány viola,
Én vagyok a vigasztalója.

Erre gyere rózsám nincsen sár,
Az ajtómon nincsen semmi zár.
Az ajtómon van egy fakilincs,
Jaj, Istenem még szeretőm sincs.

Jaj, de sokat jártam fáradtam,
Mikor házasodni akartam.
Nem találtam kedvemre valót,
Csak az a szeretőm aki volt.

Téged látlak minden álmomban,
álmom után minden dolgomban.
||: Ha sóhajtok érted, a panasz,
ha örülök érted, vagyon az. :||

Elvágtam az ujjam, jaj de fáj,
fügefa levelet tettem rá.
||: Fügefa levele, gyógyítsd meg,
gyere, kisangyalom, csókolj meg! :||

Ablakomba besütött a holdvilág

Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én rózsám azzal fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm, babám, hogy eddig szerettél.

Ha engem a nagyságos úr elvenne,
Az én nevem nagyságos asszony lenne,
Nem bánnám, ha minden nap is megverne,
Csak a nevem nagyságos asszony lenne

A pávának három tolla aranyos

A pávának három tolla aranyos
A pávának három tolla aranyos
Nem leszek én az erdőben több lakos
Nem leszek én az erdőben több lakos

Az erdőben verbuválnak kötéllel
Az erdőben verbuválnak kötéllel
Megfogják a szegény legényt erővel
Meg fogják a szegény legényt erővel

A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják
A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják
A szegénynek ha egy is van elfogják
A szegénynek ha egy is van elfogják

Megy utána apja anyja siratják
Megy utána apja anyja siratják
Kérik vissza száz forintért nem adják
Kérik vissza száz forintért nem adják

A menyasszony szép virág

A menyasszony szép virág, koszorúja gyöngyvirág,
Az a boldog vőlegény, ki azt mondja, az enyém.
A menyasszony gyöngykoszorú, csak az én szívem szomorú,
A menyasszony szíve tája, boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje, koszorús a leány feje,
Hullani kell a virágnak, esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már, mer' a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár, téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha lánykort ér, szép hajával játszik a szél,
Nem is tudja, mi a bánat, míg lánybarátival járhat,
De a leány férjhez megy már, s kalickába bézárt madár,
Megtudta, hogy mi a bánat, mer' az örömtől megvállott.

A kapuba a szekér

A kapuba a szekér
itt a legény leányt kér
de a leány azt mondja
nem megyek férjhez soha.

Párnahaja szövetlen
derékalja töltetlen
a tolluja a tóba
a vadréce hordozza.

Édesanya jöjjön ki
a kapuját nyissa ki
eressze be a vejét
a lánya szeretőjét.

Azt hallottam én a héten,
Leányvásár lesz a héten.
Én is oda fogok menni,
Szőkét, barnát választani.

Szőkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges.
Barnát vegyél, az lesz a jó,
Az lesz a szeretni való.

A kalapom, a kalapom félig selyem

A kalapom a kalapom félig selyem
de én aztat félrecsapom úgy viselem
félrecsapom, úgy búsulok
úgy is tudom hogy meghalok

két fekete göndör szőrű lovam vagyon
még az éjjel mind a kettőt elmulatom
elmulatom nem sajnálom
szerettelek csak azt bánom

rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy
a lábadra magas sarkú cipőt ne végy
magas sarkú cipőt vettél
a világ csalfája lettél

szeretett a fene soha fene soha
csak meg voltam véled szokva
úgy meg voltam véled szokva
el se felejtelek soha

mikor mentem Visa felé, Visa felé,
pánkót sütnek a leányok arrafelé,
a pánkóból nem adtatok,
szakadjon meg a nyakatok.

feleségem palatkai, palatkai
hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki,
nem adott pénzt pálinkára
sem a zacskóba dohányra

Tavaly ősszel meg akartam házasodni,
a faluban nem akartak leányt adni.
Mind azt mondták, hogy részeges vagyok,
rossz feleség tartó vagyok.

A fenesi hegytetőn

A fenesi hegytetőn,
Integet a szeretőm.
Piros kendőt lobogtat,
Engem oda csalogat.

Tisza vize de széles,
Babám csokja de édes.
Egyszer kaptam belőle
Szerelmes lettem tőle.

Vékony deszkakerités,
Átlátszik az ölelés.
Ölelj,babám,kedvedre,
Nem hányom a szemedre.

Azok a szép szász lejányok

Azok a szép szász lejányok,
Kihúzós kendőbe járnak,
Ki van húzva a kendőjek,
Elhagyta a szeretőjek.
Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongya lobog annak,
Lobog elől, lobog hátul,
Lobog minden oldalárul.

A kisasszony azt hiszi,
Hogy a legény elveszi,
Ne higgye azt előre,
Semmi válik belőle.
A kisasszony piperéz,
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste,
Megkívánja minden este.

Iszom, iszom, mindig iszom,
Soha ki nem józanodom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem gondoltam, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok,
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

Minek nékem a nagy kőház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek, egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hogy a szívem szakadjon meg.

Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élj, amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.

Azért vagyok én gyászvirág,
Reám rúg az egész világ,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.
Váljunk el rózsám egymástól,
Mint a fige a fájától,
A fige a hideg miatt,
Mi az anyád átka miatt.

Recés az eper levele,
most jött a rózsám levele.
Mit ér nekem a levele,
ha nem beszílhetek vele?
Szeress, rózsám, csak nézd meg, kit,
mert a szerelem megvakít.
Mer ingemet megvakított,
örökre megszomorított.