Bonchidai menyecskék

Boncidai menyecskék ugrálnak mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más az uruk csak ráadás.

Boncidai híd alatt leány a legény alatt
Azért csúszott alája, viszketett a szoknyája.

Boncidai piacon almát árul egy asszony.
Lehajolt a kosárba, kilátszott a bokája.

Boncidai híd alatt, lányok sütik a halat.
Papirosba csavarják, a legénynek úgy adják.

Boncidai templomtorony beléakadt az ostorom
Gyere, babám akaszd ki, a nyavalya törjön ki.

Szedik-szedik a szilvát, válogatják a javát
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.

Ne nézz rám ne -ne -ne, mert nem vagyok a fene.
Nem akarlak megenni, csak a szemed kivenni.

Szeretem én a papot, viszek neki kalapot
De még jobban a papnét, viszek neki kanapét.

Mikor a lány gatyát mos, akkor bizony nem álmos
Csodálkozik felőle, hol az ütő belőle.

A menyasszony lába közt, összegobódzott a szösz
A vőlegény azt ígéri, még az éjjel kikeféli.

Az én uram kászoni, be kéne borítani,
Beborítom uramat, várom a galambomat.

A szépasszony boncidán vízért küldi az urát
Míg az ura vízért jár, szeretője nála hál.

Ejnye, uram, de jó kend, de jó vizet hozott kend
Hozzon vizet máskor is, hozzon vizet többet is.


Bonchidai menyecskék, Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen, Csókot adnak szívesen.


Bonchidai hegy alatt, A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt, A gatyám is ottmaradt.

Bonchidai leányok, Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat, Árulják a gyapjukat.

Bonchidai nagy hegy alatt, Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik, Babájától elbúcsúzik.

Ne nézz rózsám a szemembe, Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre, Meghalok szégyenletembe.

Leesett a pap az ágyról, Lejött a bőr a lábáről,
Úgy kell neki, miért cicázott, Miért nem inkább bibliázott.