Azt gondoltam, hogy nem leszek katona

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona
Gondot viselek az édesanyámra
De már látom semmi se lesz belőle
Reábízom a jóságos Istenre

Marsadjusztéromban állunk egész nap
Gyenge vállam feltöri a cakompakk
De a szívem nem töri fel semmi sem
Haptákban is rád gondolok kedvesem

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába
Hej homályos lesz akkor a két orcám
Mikor tőled el kell válnom, szép rózsám

Jaj, Istenem, hogy nézheted el eztet
Háborúba viszik a szeretőmet
Sír az apa, sír a testvér s szerető
Mikor lesz már teli az a temető.