Bonchidai menyecskék

Boncidai menyecskék ugrálnak mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más az uruk csak ráadás.

Boncidai híd alatt leány a legény alatt
Azért csúszott alája, viszketett a szoknyája.

Boncidai piacon almát árul egy asszony.
Lehajolt a kosárba, kilátszott a bokája.

Boncidai híd alatt, lányok sütik a halat.
Papirosba csavarják, a legénynek úgy adják.

Boncidai templomtorony beléakadt az ostorom
Gyere, babám akaszd ki, a nyavalya törjön ki.

Szedik-szedik a szilvát, válogatják a javát
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.

Ne nézz rám ne -ne -ne, mert nem vagyok a fene.
Nem akarlak megenni, csak a szemed kivenni.

Szeretem én a papot, viszek neki kalapot
De még jobban a papnét, viszek neki kanapét.

Mikor a lány gatyát mos, akkor bizony nem álmos
Csodálkozik felőle, hol az ütő belőle.

A menyasszony lába közt, összegobódzott a szösz
A vőlegény azt ígéri, még az éjjel kikeféli.

Az én uram kászoni, be kéne borítani,
Beborítom uramat, várom a galambomat.

A szépasszony boncidán vízért küldi az urát
Míg az ura vízért jár, szeretője nála hál.

Ejnye, uram, de jó kend, de jó vizet hozott kend
Hozzon vizet máskor is, hozzon vizet többet is.


Bonchidai menyecskék, Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen, Csókot adnak szívesen.


Bonchidai hegy alatt, A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt, A gatyám is ottmaradt.

Bonchidai leányok, Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat, Árulják a gyapjukat.

Bonchidai nagy hegy alatt, Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik, Babájától elbúcsúzik.

Ne nézz rózsám a szemembe, Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre, Meghalok szégyenletembe.

Leesett a pap az ágyról, Lejött a bőr a lábáről,
Úgy kell neki, miért cicázott, Miért nem inkább bibliázott.

Ablakomba besütött a holdvilág

Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én rózsám azzal fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm, babám, hogy eddig szerettél.

Ha engem a nagyságos úr elvenne,
Az én nevem nagyságos asszony lenne,
Nem bánnám, ha minden nap is megverne,
Csak a nevem nagyságos asszony lenne

A menyasszony szép virág

A menyasszony szép virág, koszorúja gyöngyvirág,
Az a boldog vőlegény, ki azt mondja, az enyém.
A menyasszony gyöngykoszorú, csak az én szívem szomorú,
A menyasszony szíve tája, boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje, koszorús a leány feje,
Hullani kell a virágnak, esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már, mer' a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár, téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha lánykort ér, szép hajával játszik a szél,
Nem is tudja, mi a bánat, míg lánybarátival járhat,
De a leány férjhez megy már, s kalickába bézárt madár,
Megtudta, hogy mi a bánat, mer' az örömtől megvállott.

A kapuba a szekér

A kapuba a szekér
itt a legény leányt kér
de a leány azt mondja
nem megyek férjhez soha.

Párnahaja szövetlen
derékalja töltetlen
a tolluja a tóba
a vadréce hordozza.

Édesanya jöjjön ki
a kapuját nyissa ki
eressze be a vejét
a lánya szeretőjét.

Azt hallottam én a héten,
Leányvásár lesz a héten.
Én is oda fogok menni,
Szőkét, barnát választani.

Szőkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges.
Barnát vegyél, az lesz a jó,
Az lesz a szeretni való.

A kalapom, a kalapom félig selyem

A kalapom a kalapom félig selyem
de én aztat félrecsapom úgy viselem
félrecsapom, úgy búsulok
úgy is tudom hogy meghalok

két fekete göndör szőrű lovam vagyon
még az éjjel mind a kettőt elmulatom
elmulatom nem sajnálom
szerettelek csak azt bánom

rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy
a lábadra magas sarkú cipőt ne végy
magas sarkú cipőt vettél
a világ csalfája lettél

szeretett a fene soha fene soha
csak meg voltam véled szokva
úgy meg voltam véled szokva
el se felejtelek soha

mikor mentem Visa felé, Visa felé,
pánkót sütnek a leányok arrafelé,
a pánkóból nem adtatok,
szakadjon meg a nyakatok.

feleségem palatkai, palatkai
hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki,
nem adott pénzt pálinkára
sem a zacskóba dohányra

Tavaly ősszel meg akartam házasodni,
a faluban nem akartak leányt adni.
Mind azt mondták, hogy részeges vagyok,
rossz feleség tartó vagyok.

A fenesi hegytetőn

A fenesi hegytetőn,
Integet a szeretőm.
Piros kendőt lobogtat,
Engem oda csalogat.

Tisza vize de széles,
Babám csokja de édes.
Egyszer kaptam belőle
Szerelmes lettem tőle.

Vékony deszkakerités,
Átlátszik az ölelés.
Ölelj,babám,kedvedre,
Nem hányom a szemedre.