Bonchidai menyecskék

Boncidai menyecskék ugrálnak mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más az uruk csak ráadás.

Boncidai híd alatt leány a legény alatt
Azért csúszott alája, viszketett a szoknyája.

Boncidai piacon almát árul egy asszony.
Lehajolt a kosárba, kilátszott a bokája.

Boncidai híd alatt, lányok sütik a halat.
Papirosba csavarják, a legénynek úgy adják.

Boncidai templomtorony beléakadt az ostorom
Gyere, babám akaszd ki, a nyavalya törjön ki.

Szedik-szedik a szilvát, válogatják a javát
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.

Ne nézz rám ne -ne -ne, mert nem vagyok a fene.
Nem akarlak megenni, csak a szemed kivenni.

Szeretem én a papot, viszek neki kalapot
De még jobban a papnét, viszek neki kanapét.

Mikor a lány gatyát mos, akkor bizony nem álmos
Csodálkozik felőle, hol az ütő belőle.

A menyasszony lába közt, összegobódzott a szösz
A vőlegény azt ígéri, még az éjjel kikeféli.

Az én uram kászoni, be kéne borítani,
Beborítom uramat, várom a galambomat.

A szépasszony boncidán vízért küldi az urát
Míg az ura vízért jár, szeretője nála hál.

Ejnye, uram, de jó kend, de jó vizet hozott kend
Hozzon vizet máskor is, hozzon vizet többet is.


Bonchidai menyecskék, Ugrálnak, mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen, Csókot adnak szívesen.


Bonchidai hegy alatt, A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt, A gatyám is ottmaradt.

Bonchidai leányok, Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat, Árulják a gyapjukat.

Bonchidai nagy hegy alatt, Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik, Babájától elbúcsúzik.

Ne nézz rózsám a szemembe, Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre, Meghalok szégyenletembe.

Leesett a pap az ágyról, Lejött a bőr a lábáről,
Úgy kell neki, miért cicázott, Miért nem inkább bibliázott.

A menyasszony szép virág

A menyasszony szép virág, koszorúja gyöngyvirág,
Az a boldog vőlegény, ki azt mondja, az enyém.
A menyasszony gyöngykoszorú, csak az én szívem szomorú,
A menyasszony szíve tája, boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje, koszorús a leány feje,
Hullani kell a virágnak, esküdni kell a leánynak.
Gyere rózsám, gyere már, mer' a szívem téged vár,
Téged óhajt, téged vár, téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha lánykort ér, szép hajával játszik a szél,
Nem is tudja, mi a bánat, míg lánybarátival járhat,
De a leány férjhez megy már, s kalickába bézárt madár,
Megtudta, hogy mi a bánat, mer' az örömtől megvállott.

A kapuba a szekér

A kapuba a szekér
itt a legény leányt kér
de a leány azt mondja
nem megyek férjhez soha.

Párnahaja szövetlen
derékalja töltetlen
a tolluja a tóba
a vadréce hordozza.

Édesanya jöjjön ki
a kapuját nyissa ki
eressze be a vejét
a lánya szeretőjét.

Azt hallottam én a héten,
Leányvásár lesz a héten.
Én is oda fogok menni,
Szőkét, barnát választani.

Szőkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges.
Barnát vegyél, az lesz a jó,
Az lesz a szeretni való.

A fenesi hegytetőn

A fenesi hegytetőn,
Integet a szeretőm.
Piros kendőt lobogtat,
Engem oda csalogat.

Tisza vize de széles,
Babám csokja de édes.
Egyszer kaptam belőle
Szerelmes lettem tőle.

Vékony deszkakerités,
Átlátszik az ölelés.
Ölelj,babám,kedvedre,
Nem hányom a szemedre.

Azok a szép szász lejányok

Azok a szép szász lejányok,
Kihúzós kendőbe járnak,
Ki van húzva a kendőjek,
Elhagyta a szeretőjek.
Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongya lobog annak,
Lobog elől, lobog hátul,
Lobog minden oldalárul.

A kisasszony azt hiszi,
Hogy a legény elveszi,
Ne higgye azt előre,
Semmi válik belőle.
A kisasszony piperéz,
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste,
Megkívánja minden este.

Iszom, iszom, mindig iszom,
Soha ki nem józanodom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem gondoltam, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok,
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

Minek nékem a nagy kőház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek, egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hogy a szívem szakadjon meg.

Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élj, amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.

Azért vagyok én gyászvirág,
Reám rúg az egész világ,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.
Váljunk el rózsám egymástól,
Mint a fige a fájától,
A fige a hideg miatt,
Mi az anyád átka miatt.

Recés az eper levele,
most jött a rózsám levele.
Mit ér nekem a levele,
ha nem beszílhetek vele?
Szeress, rózsám, csak nézd meg, kit,
mert a szerelem megvakít.
Mer ingemet megvakított,
örökre megszomorított.