Édesanyám, mért szültél a világra

Édesanyám mér szültél a világra
Kilencfontos ágyúgolyó számára
Kilencfontos ehaja ágyúgolyó megtanál
Azt se mondom volt nékem édesanyám

Megátkozott engem az édesanyám
Hogy ne legyen se országom se hazám
Csipkebokor ehaja legyen az én szállásom
Ott se legyen soha megmaradásom

Nincsen csillag az egen már lehullott
Nékem sincsen szeretőm mer elhagyott
Lesz még csillag ehaja sűrű csillag az égen
Nékem is lesz szeretőm még a héten

Megátkozlak mér elhagytál engemet
Mer még a nap is elhagyja az eget
Amerre jársz ehaja legyen ott földindulás
Jusson eszedbe a szerető-hagyás

Azt kívánom kisangyalom teneked
Hogy az út is rózsát nyíljék előtted
A fűszál is ehaja piros almát teremjen
A te szíved engem el ne felejtsen

De szeretnék az erdőben fa lenni

De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ott is csak a tőgyfa nevet viselni.
Mer a tőgyfa kék lánggal ég s füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.

De szeretnék az erdőben fa lenni,
Hogyha engem meggyújtana valaki,
Felégetném ezt a cudar világot
Ne szeresse senki az én babámot.

De szeretném a szívemet kivenni
Virág helyett az asztalra letenni
Hogyha látnád hervadását szívemnek
Akkor tudnád régi babám: szeretlek

Jaj de bajos ketten egyet szeretni
Tövis közül gyöngyvirágot kiszedni
Én már tudom mer én régen próbálom
Még az ellenségemnek se kívánom

De szeretnék az égen csillag lenni
Ott is csak a hajnalcsillaggal járni,
Éjfél körül megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret

De szeretnék a templomban ott lenni
Mikor a pap a babámat eskíti.
Meghallgatnám, hogy tagad ki szívéből,
Régi babám, hogy nem félsz az Istentől?

Búsulni soha se tudtam

Búsulni sohasem tudtam
míg szeretőt nem tartottam.

De mióta azt fogadtam,

Búsulni is megtanultam.

Mihelyt szeretni tanultam
Fekete gyászba borultam
Menj le bánat a szívemről
Elég volt már becsületből

Élet, élet, betyár élet,

Mivel vagyok adós néked.

Lerovom az adósságom,

Szerettelek, csak azt bánom.

Csak azt mondd meg, jó galambom

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,

Bévetem én azt az utat aranyos ekével.

Be is boronálom szemenszedett gyönggyel,

Be is vetem én azt sűrű könnyeimmel.

Amerre én járok, még a fák is sírnak
Gyenge ágairól levelek hullanak
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem
Mert az én galambom mást szeret, nem engem.

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona
Gondot viselek az édesanyámra
De már látom semmi se lesz belőle
Reábízom a jóságos Istenre

Marsadjusztéromban állunk egész nap
Gyenge vállam feltöri a cakompakk
De a szívem nem töri fel semmi sem
Haptákban is rád gondolok kedvesem

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába
Hej homályos lesz akkor a két orcám
Mikor tőled el kell válnom, szép rózsám

Jaj, Istenem, hogy nézheted el eztet
Háborúba viszik a szeretőmet
Sír az apa, sír a testvér s szerető
Mikor lesz már teli az a temető.

Az én kispejlovam

Az én kispejlovam nem szereti a szénát meg a zabot
Hej de amióta amióta a zöld árpára szokott
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára
Engem pedig fiatalon engem pedig maga mellé az ágyra

Ej te hamis kislány mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra hogy engemet elvisznek katonának
Besoroztak engem el is visznek a regátba hadi munkára
Azt a kutya mindenit azt a betyár mindenit a világnak

Ablakomba besütött a holdvilág

Ablakomba besütött a holdvilág,
Az én rózsám azzal fésüli magát,
Göndör haját százfelé fújja a szél,
Köszönöm, babám, hogy eddig szerettél.

Ha engem a nagyságos úr elvenne,
Az én nevem nagyságos asszony lenne,
Nem bánnám, ha minden nap is megverne,
Csak a nevem nagyságos asszony lenne