Azok a szép szász lejányok

Azok a szép szász lejányok,
Kihúzós kendőbe járnak,
Ki van húzva a kendőjek,
Elhagyta a szeretőjek.
Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongya lobog annak,
Lobog elől, lobog hátul,
Lobog minden oldalárul.

A kisasszony azt hiszi,
Hogy a legény elveszi,
Ne higgye azt előre,
Semmi válik belőle.
A kisasszony piperéz,
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste,
Megkívánja minden este.

Iszom, iszom, mindig iszom,
Soha ki nem józanodom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem gondoltam, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
A szerelem rabja vagyok,
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

Minek nékem a nagy kőház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek, egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hulljatok rám, hogy halljak meg,
Hogy a szívem szakadjon meg.

Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élj, amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.

Azért vagyok én gyászvirág,
Reám rúg az egész világ,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.
Váljunk el rózsám egymástól,
Mint a fige a fájától,
A fige a hideg miatt,
Mi az anyád átka miatt.

Recés az eper levele,
most jött a rózsám levele.
Mit ér nekem a levele,
ha nem beszílhetek vele?
Szeress, rózsám, csak nézd meg, kit,
mert a szerelem megvakít.
Mer ingemet megvakított,
örökre megszomorított.